Vissza az előző oldalra

Kinek segítettünk az elmúlt 15 évben?

Elmondhatnánk mi is, de helyettünk beszéljenek inkább ők:

Bori Maja

Sales Manager

Több éve már, hogy kerestem az összefüggéseket az életemben és próbáltam megérteni, hogy mit miért csinálok és mire hogyan reagálok. Milyen módszereket választok a problémák kezelésére és miért végződik mindig ugyanúgy. Magamról alkotott képet miért látom ilyen negatívan és miért gondolom azt, hogy kevés vagyok. Miért félek ennyire mindentől és miért vagyok biztonsági „játékos”. Sok könyvet olvastam, rengeteg spirituális eseményen vettem részt, de igazából a pillanatnyi lelkesedésen kívül hosszútávú megoldást nem adtak.

Idén nyáron részt vettem egy református táborban, ahova úgy mentem el, hogy Istent szeretném jobban megismerni és jobban szeretni. Rengeteg nagyszerű emberrel találkoztam, és itt meséltem egy nagyon kedves lelkésznőnek a problémámról. Elmondtam neki, hogy mit gondolok magamról, és hogy egyszerűen nem értem, hogy miért nem tudom helyén kezelni az életemet. Amit fejből kell csinálni, azt szívből tettem, amit szívből, azt fejből, és mivel annyira nem éreztem belül hitelesnek a cselekedeteimet, ezért gyakran álarc volt rajtam, és szerepet játszottam, amiből már nagyon elegem volt, és változtatni AKARTAM!

Itt hallottam először Tamásról. 😊

Rövid beszélgetés után éreztem és tudtam, hogy segíteni fog a vele való közös beszélgetés és nagyon rövid idő alatt eldöntöttem, hogy AKAROM!

Életem legjobb döntése volt és minden várakozást felülmúlt. Rengeteg sírás, nevetés és apró kis csodák mellett a legnagyobb élmény Isten szeretetének a befogadása és átélése volt.

Tamás annyira egyszerűen és magabiztosan vezetett végig, hogy nem féltem semmitől, egyszerűen csak ÉLTEM és boldog voltam, és azóta is megélem azokat a magasságokat, amiket előtte „bűnnek” gondoltam. Leírhatatlan az érzés, hogy mit kaptam és nem is tudom igazán megfogalmazni, de most is hallom Tamást, ahogy mondja: „és, ha tudnád?”. 😊

Megérezni azt, hogy szerethető vagyok, és azt, hogy Isten mennyire szeret, szavakkal valóban nem kifejezhető, ezért csak egy szóval tudom most jellemezni azt, amit most gondolok magamról: KÜLÖNLEGES VAGYOK!

Kedves Tamás! Tiszta szívből, hálásan köszönöm!

Kezdhetjük?

Akkor kattints ide

Major Emma

Mezőgazdasági mérnök

Mielőtt elmentem volna Tamáshoz, bizonytalan voltam. Nem amiatt, mert féltem, hogy nem működik a módszere, mert hosszú évek óta ismerem, hiteles és becsületes ember, tudtam, hogy rajta nem fog múlni és a szíve minden szeretetével segíteni fog nekem. Hanem azért, mert tudtam, hogy ha elmegyek hozzá, változások fognak történni az életemben (történtek is) és ez megijesztett. Mert onnantól kezdve rajtam múlik majd, hogy hogyan alakul az életem, nem lesz több kifogás, halogatás és alibizés, hogy van még időm változtatni dolgokon.

Tulajdonképpen így is történt, egyetlen különbség van az elképzeléseim és a valóság között: hogy a változások minden szempontból pozitívak. Nagyon hálás vagyok értük. Októberben 5 napot töltöttem Tamással és szépen kitakarítottuk az életemet. Most végre olyan, amilyennek mindig is akartam, amiért megdolgozom, és amilyet megérdemlek. Nem árul zsákbamacskát azzal a mondattal, hogy ő vetőmagot ad, és az ember maga gondoskodik róla, hogy learatja-e a termést vagy sem, mert a mindennapokban folytatni kell az elkezdett munkát. Minden napra jut valami, ami új tanulság, amin javíthatok, vagy aminek örülhetek, legyen szó arról, hogy megtanulom üdvözölni a hibázást, örülni neki és tanulni belőle, letenni az önsajnálatot, átlépni a korlátaimat, és megünnepelni a győzelmeimet.

A módszernek két előnye van. Az első, hogy TÉNYLEG működik. Elmondhatatlan megtapasztalni, milyen állandó szorongás ás aggodalmaskodás nélkül élni. Ezek nélkül ezelőtt el sem tudtam volna képzelni az életemet, most fel sem merülnek, mert tudom, mit csinálok, miért csinálom, hová tart az életem. Nagyon jó érzés megélni, hogy az emberek másképp, tisztelettel bánnak velem. Pedig a körülményeim nem változtak, azok a kifogások, amiket előzőleg hoztam magamnak, hogy fiatal vagyok, hogy nő vagyok, hogy nincs nagy és tekintélyt parancsoló termetem, mind megmaradtak. Egy valami változott: a hozzáállásom magamhoz és emiatt a környezetem is komolyan vesz.

A családommal rengeteget javult a kapcsolatom és ez nagyon boldoggá tesz, az egyetemen minden görcsösség nélkül jobban teljesítek, mint valaha a rengeteg szorongás és megfelelési kényszer mellett. Elkezdtem sportolni, ami pedig egy olyan gátlásom volt, ami végigkísérte az egész eddigi életemet, és nem gondoltam volna, hogy valaha is legyőzöm. Rend van a környezetemben és rend van a fejemben, jut időm olyan dolgokra, amikre régebben nem – pedig ezek okozzák az igazi örömet – azáltal, hogy halogatás helyett megcsinálom a feladataimat.

A második meggyőző érvem, hogy nagyon rövid idő alatt működik, borzasztó hatékony. Ezelőtt próbálkoztam sok mindennel, önfejlesztéssel, naplóírással, önismereti könyvekkel és podcastokkal. Két alkalommal jártam pszichológushoz, először kb. 4 hónapot, utána évekkel később fél évet. Nem lebecsülve a pszichológiát, mint tudományt, vagy a szakmailag elismert, tapasztalt szakembert, akihez jártam mindkét alkalommal, de nem éreztem azt, amit most. Első alkalommal úgy éreztem, felületes munkát végeztünk, a tényleges problémával nem foglalkoztunk, második alkalommal pedig azt, hogy megakadtam, és nem haladunk, miközben egyre mérgesebb voltam a környezetemre, mert őket hibáztattam. Elegem lett belőle, és tényleges változást akartam, amit meg is kaptam.

A beszélgetések során rengeteget tanul az ember önmagáról, a világról, a Jóistenről, ha Ő érdekli. A varázslat ott van, hogy ezeknek a beszélgetéseknek a hatására az ember belül tényleg elkezd változni. Ha ő is akarja. És utána elkezdi észrevenni és megélni, hogy minden nap egy ajándék.

Életem legjobb és leghasznosabb döntése volt, úgyhogy, ha a tényleges a változást keresed, nem tudok ennél jobbat ajánlani.

Igazi Katalin

Sportoktató, edző

Igazi Katalin sportoktató (CROSSFIT, TRX) és edző vagyok. Mindenem a sport megszerettetése és átadása az edzettjeimnek. Amióta az eszemet tudom, sporttal akartam dolgozni, ez a szenvedélyem már gyerekkoromtól elkísér. Többéves munkatapasztalattal a hátam mögött saját edzőtermet nyitottam, jelenleg a karrierem következő állomását tervezem. Célom, hogy bővítsem a palettát a teremben mind szakmai, mind pedig eszköz szinten.

Társasági ember vagyok, szeretek az emberek körül lenni. Ha azonban a helyzet megkívánja, határozott is tudok lenni.

Tamással a sport kapcsán találkoztunk. Ő kezdett hozzám járni edzésekre, de az évek során barátsággá alakult a kapcsolatunk, sőt közös sport és személyiségfejlesztő tábort is szerveztünk.

Személyiségfejlesztés módszere hihetetlen és bámulatos, erre a táborban döbbentem rá, sőt arra is, hogy valami rossz van az életemben. De nem törődtem vele! 🤔

Majd jött egy súlyos betegség az életemben és éreztem, ezt egyedül képtelenség megoldani, bár kemény, harcos, vezető típusú amazon vagyok. 🙂

Az első gondolatom Tamás megkeresése volt, mikor kiderült, hogy áttétes rosszindulatú daganatos beteg vagyok. Tudtam, hogy ez nagy harc lesz és ehhez egy okos vezető kell nekem, aki támogat és mutatja az utat, mert ő már oly sokakat visszavezetett a saját útjukhoz.

A Vele töltött néhány nap teljesen megváltoztatta az addigi gondolkodásomat. Az a sok félelem, amik addig csak a káoszt okozták a fejemben, végre a helyükre kerültek, értelmet nyertek. Kiderült, hogy sokat féltem, nem ünnepeltem és jutalmaztam magamat, csak mentem és ösztönösen éltem, cselekedtem és az anyagi biztonságra koncentráltam egész életemben. NEM jól kezeltem. 😑

Tamás nem a megszokott módon nyúlt vissza a régi dolgokhoz, amik a nehézségeket okozták. Mindezt hatalmas szeretettel és végtelen tisztelettel, alázattal, mint egy profi mentor.

Sikerült megváltoztatnom a magamhoz való viszonyomat és visszatalálni a szeretethez, az önmagam megszeretéséhez. Már nem bántom magam, beleállok helyzetekbe. Cselekszem és tanulok a hibákból. Nem bántom magam, ha hibázok vagy hibáznak mások. Mosolygok és javítom. Keresem a lehetőséget. Ünneplek, ha sikerül, táncolok és énekelek.

NA, EZT ADTA Tamás nekem! „Az életemet, a mindenemet.”

Tamás, végtelenül hálás vagyok Neked. 🌹

Kezdhetjük?

Akkor kattints ide

Tornay Bánk Ádám

Egyetemi hallgató

Nehéz megfogalmazni azt az eltelt pár napot, amit Tamással töltöttem. Eddigi életem során találkoztam már pár technikával, életet megváltoztató és sorsfordító tréninggel, coach-csal, viszont egyik sem gyakorolt rám akkora hatást, hogy pár hétnél tovább bírjam tartani a kitűzött céljaimat, elhatározásaimat.

Pont ebből kifolyólag először kissé szkeptikusan érkeztem az első napon, ugyanakkor kíváncsi voltam, hogy miben is fog kimerülni a „valóban hatásos technikák” fogalma. Ahogy fokozatosan haladtunk előre, és ástunk mélyebbnél mélyebbre, kezdett tudatosulni bennem, hogy ez egy közel sem olyan foglalkozás vagy elcsendesedés, amit eddig megszoktam.

Hogy teljesen át tudjam magam adni a programnak, pár napra teljes ,,telefon detoxba” vonultam, csak magamra és a napi tevékenységünkre koncentráltam. Ez már önmagában egy nem szokványos élményt adott és tudtam, hogy itt nagy dolgok fognak történni. Hát történtek is…

Mély, őszinte beszélgetések, hatalmas felismerések, tapasztalások, és olyan útravaló, ami gyökeresen megváltoztatta a hozzáállásomat és ezzel együtt az életemet. A pár nap teljes átszellemülés után, mikor ,,visszatértem az életbe”, és elkezdtem tudatosan gyakorolni a Tamással megtanult és átbeszélt gyakorlatokat, rá kellett döbbenjek, hogy más ember vagyok már. És ami a legdurvább, hogy nem is nagyon tudom felidézni, milyen is voltam előtte.

Rettenetesen hálás vagyok, hogy ilyen változáson mehettem keresztül Tamás odaadó és tiszta szívű munkájának köszönhetően, és hogy valóban komoly és maradandó értékeket kaptam.

Szívből ajánlom mindazoknak, akik valódi és kézzel fogható eredményeket akarnak elérni személyiségük formálásában, és ezzel együtt életük megváltoztatásában.

Nehéz megfogalmazni azt az eltelt pár napot, amit Tamással töltöttem. Eddigi életem során találkoztam már pár technikával, életet megváltoztató és sorsfordító tréninggel, coach-csal, viszont egyik sem gyakorolt rám akkora hatást, hogy pár hétnél tovább bírjam tartani a kitűzött céljaimat, elhatározásaimat.

Pont ebből kifolyólag először kissé szkeptikusan érkeztem az első napon, ugyanakkor kíváncsi voltam, hogy miben is fog kimerülni a „valóban hatásos technikák” fogalma. Ahogy fokozatosan haladtunk előre, és ástunk mélyebbnél mélyebbre, kezdett tudatosulni bennem, hogy ez egy közel sem olyan foglalkozás vagy elcsendesedés, amit eddig megszoktam.

Hogy teljesen át tudjam magam adni a programnak, pár napra teljes ,,telefon detoxba” vonultam, csak magamra és a napi tevékenységünkre koncentráltam. Ez már önmagában egy nem szokványos élményt adott és tudtam, hogy itt nagy dolgok fognak történni. Hát történtek is…

Mély, őszinte beszélgetések, hatalmas felismerések, tapasztalások, és olyan útravaló, ami gyökeresen megváltoztatta a hozzáállásomat és ezzel együtt az életemet. A pár nap teljes átszellemülés után, mikor ,,visszatértem az életbe”, és elkezdtem tudatosan gyakorolni a Tamással megtanult és átbeszélt gyakorlatokat, rá kellett döbbenjek, hogy más ember vagyok már. És ami a legdurvább, hogy nem is nagyon tudom felidézni, milyen is voltam előtte.

Rettenetesen hálás vagyok, hogy ilyen változáson mehettem keresztül Tamás odaadó és tiszta szívű munkájának köszönhetően, és hogy valóban komoly és maradandó értékeket kaptam.

Szívből ajánlom mindazoknak, akik valódi és kézzel fogható eredményeket akarnak elérni személyiségük formálásában, és ezzel együtt életük megváltoztatásában.

Dr. Eke Edit

Orvos, társadalomtudományi és gazdasági szakfordító

Mit adott nekem ez a pár nap Tamással az Őrségben, a siskaszeri jurta táborban? Megkísérlem átadni! 😊

Szeretetet. Szeretetet. Szeretetet. Figyelmet. Elfogadást. Rám hangolva, nekem szólóan. Olyan természetességgel és nyitottsággal, ami azonnali feltétel nélküli bizalmat és megnyugvást adott számomra. Így bátorságot arra, hogy valóban mindenestül beleeresszem magam a közös munkába. Félelmek és fölös agyalások nélkül. Teljes biztonságban éreztem magam. Hiszem, hogy Tamásnak megvan az a képessége, hogy teljes lényével hangolódik arra az emberre, akivel dolgozik. Az Ő segítésére, támogatására, vezetésére van ott száz százalékosan, valóban. Tapinthatóan éreztem az ítélkezéstől mentes szeretetburkot. Ez hihetetlenül felszabadító érzés! Úgy éreztem: bármivel szembe tudok és akarok is nézni, ami segít, hogy (újra) örömben éljek.

Világos és pontos „közös munka” kereteket, vagányul lazán. Végtelen türelmet. 😊 Intenzív és kihívásokkal teli egy ilyen folyamat. Ezt (is) tisztáztuk az elején. Tamás mindent elmondott, amit tudnom kellett ahhoz, hogy a lehető legjobban haladjunk, közös erővel, valódi lépéseket téve. A tiszta menetrenden belül a dolog természete miatt alkalmanként ugyan felettébb rázós, ám mindenestül örömteli volt a közös munka; csodás saját belső élményekben és képekben gazdag és végtelenül szeretetteli! 😊

Őszinteséget. Folyamatos visszajelzést. Sallangok és rózsaszín lufik, „trendi” prompt megváltós ígéretek nélkül. Ez különösen sokat jelent nekem. Tamás őszintén beszélt a várható ordas próbákról. 😊 Kaptam eszközöket, amikhez nyúlhatok, hogy az együtt töltött idő és az Őrség elvonulós bűvkörén kívül a mindennapok során továbbra is az én javamat szolgáló szemszögből, fókusszal, megfogalmazással találjak építő megoldásokat, amik egyensúlyban tartanak, avagy oda – vissza vezetnek, előre és felfele visznek. Közelebb igazi, szeretetreméltó magamhoz, akit a JóIsten mindig a tenyerében tart. 😊

Ott írt füzetem iránytű számomra, folyamatosan használom. Szinte önmagában elég, ha ránézek: alkalmas az ott megéltek, megtapasztaltak, a megszületett segítő belső képeim behívására és aktiválására! 😊

Tamás képzésének része a lehetőség, hogy később is beszéljünk, ha szükségét érzem. Nekem ez extra biztonságot és támaszt jelent.

Szeretnék külön szólni Tamás csapatáról; a segítőkről, akik a háttérből az előkészítést, majd az ottani őrségi élet menedzsmentjét biztosítják a résztvevők számára! Csodálatos élmény, hogy a levelezés, az ellátás, valóban minden ugyanazt a figyelmet és szeretet tükrözi, mint amiről fentebb írtam. Köszönetem Nekik is!

Hálás vagyok érte, hogy számomra (utólag) egyértelmű út vezetett a Tamással közös munkához! Azért végképp, hogy segítő angyalokkal megtámogatva volt merszem és kitartásom rálépni, s mindenféle önszabotázst legyőzve elmenni az Őrségbe és átélni mindezt! Én visszataláltam az örömhöz és a saját erőmhöz. Olyan tudást, megerősítést, bizonyosságot, szív erőt kaptam, ami mindenben segít! S amiről érzem, hogy velem marad, a JóIsten áldásával egyetemben.

A magam részéről jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt az utat: bátorság, vágjon bele, bízzon saját magában, Tamás segítségére bizton támaszkodhat!

Kezdhetjük?

Akkor kattints ide

Géczi Dominika

16 éves

Géczi Dominika vagyok, 16 éves. Kb. 12 éves korom óta küzdöttem depresszióval, aminek a valós okát sokáig mélyen elnyomtam magamban, és nem beszéltem róla senkinek. Nagyon magamba fordultam és úgy éreztem, egyedül vagyok a világ ellen. 14 éves lehettem, amikor elsőnek segítséget kértem, de mivel nem tudtam családtagokkal, sem barátokkal megosztani, úgy döntöttem, hogy pszichológushoz fordulok. 1 évet jártam hozzá, sok mindenben segített, de a valós problémát nem tudtam neki elmondani, mert még én magam sem tudtam megfogalmazni, hogy mi a baj, csak tudtam, éreztem, hogy valami nagyon nincsen rendben. Közben iskolát is váltottam, és a környezetváltás miatt úgy éreztem, jobban vagyok, de ez nem tartott sokáig. Téli szünetben újra előtört bennem felerősödve a depresszió, aminek hatására újból pszichológushoz kezdtem járni. A 3. alkalomkor feltörtek az érzések, és sikerült szavakba öntenem. Az lett a következménye a beszélgetésnek, hogy elmondtam, hogy azon gondolkodtam egy ideje, hogy mi lenne akkor, ha feladnám az életem.

Úgy látta jónak a pszichológusom, hogy beutal a Pécsi Gyermek és Ifjúsági Pszichiátriára. Bent töltött 22 napom alatt a probléma forrásának megszüntetésében nem tudtak segíteni, de az ezt kiváltó mellékhatások megszüntetésében/enyhítésében tudtak segíteni gyógyszerekkel, beszélgetésekkel, különféle terápiákkal. A bezártság, a bent lévő emberek és a történetük nagy nyomást helyezett rám, és a kint lévő család is nagy feszültséget gyakorolt rám, és próbáltam menekülni valamibe, ami az önsértés volt. Tudom, hogy ez rosszul fog hangzani, de ekkor jöttem rá, hogy „A SZÜKSÉG NAGY ÚR!”. Sok mindenkinek nehéz lehet elképzelni, hogy hogyan is működnek ott a dolgok. A zártosztály tele van kamerákkal és hemzsegő ápolókkal, de így is könnyű kijátszani a rendszert, ha fájdalmat akarsz okozni magadnak.

Amikor kikerültem, nem tudtam igazán, hogy mire számítsak, amikor visszakerülök a való életbe. Sok mindennel nem gazdagodtam, csak pár gyógyszerrel és pár 100 heggel. 3 nap otthonlét után újra összeomlottam. Anyát arra kértem, hogy csak a pszichiátriára ne kelljen visszamennem, mert nekem az volt ott a poklok pokla. Anya annyit kért, hogy adjak magamnak még egy esélyt és menjek el Tamáshoz. Beleegyeztem, mert nem volt már mit vesztenem, bár nem tudtam, hogy mire is számíthatok ott, és nem is hittem benne.

Nagyon hamar kaptunk időpontot, azon a héten vasárnap már utazhattunk is. Elsőnek fura volt, de maga a környezet lenyűgözött. Egy órás konzultáció után éreztem, hogy nem ítél el, és hogy segíteni akar, és tudjuk folytatni a közös munkát. Reggeltől estig tartott közbeiktatott szünetekkel és mindig együtt ebédeltünk. Elsőnek a célok kialakításával kezdtük, amikről nem is gondoltam volna, hogy vannak. Lépésről lépésre szabadultam meg a félelmeimtől. A múltam fájdalmait, a rossz emlékeket kitisztítottuk, végleg lezártuk azokat.

Tamás valóban végig segített ezen az úton. Reményt kaptam tőle, hogy újra boldog lehessek és lettek céljaim, amikért tudom, hogy érdemes küzdenem.

Nevetve, boldogan és felszabadultan távoztam az Őrségből. Még csak 2 hónap telt el az ott létünk óta, és mióta visszazökkentem a hétköznapokba, az ott kapott „magokat” gondosan nevelgetem.

Minden olyan fiatalnak ajánlani tudom, akinek már megfordult a fejében, hogy eldobja a saját életét magától, mert Tamás tud és akar is segíteni, de ahhoz neked is akarnod kell.

Géczi Istvánné Makai Katalin

Édesanya

Géczi Istvánné Makai Katalin vagyok, három lány gyermek édesanyja. Középső gyermekemmel, a 16 éves Dominikával dolgozott együtt Tamás.

Hogyan is kezdődött minden?

Tavaly szilveszterkor kezdett megváltozni Dominika. Egyre kevesebbet jött ki a szobájából. A testvéreivel és a barátnőkkel sem beszélgetett már. Próbáltam kideríteni, hogy mi lehet a háttérben, de nem jutottam előrébb. Egyik nap a fürdőszobában voltam, amikor bejött hozzám, és kettőnkre zárta az ajtót. Segítséget kért. Elmondta, hogy szeretne beszélni valakivel, akit nem ismerünk és ő sem ismer. Pár napra rá fogadta egy gyermekpszichológus. Hetente egyszer járt hozzá. A harmadik alkalommal volt nála, amikor érkezett egy telefonhívás. A doktornő hívott, hogy Dominikát nem engedheti haza, mert öngyilkos szeretne lenni. A telefont lerakva autóba szálltam, és mentem hozzá. A szobában ott ült teljesen összetörve, és csak arra vágytam, hogy magamhoz ölelhessem, de ez az ölelés még váratott magára. Elmondták, hogy be kell feküdnie a Pécsi Gyermek és Ifjúsági Pszichiátriára. Nem értettem semmit. Mintha álmodtam volna, és várja az ember, hogy felébredjen. Másnap én vittem le azzal a reménnyel, hogy ott majd biztosan segítenek neki és nekem, hogy meg tudjam érteni, hogy mi történik. Három hét után engedték ki. Hogy segítettek-e neki? Nem. Az ott tartózkodása alatt mélyebbre került, amit gyógyszerekkel próbáltak meg nála kezelni. Valamint megtanulta ott, hogyan kell vagdosnia magát. Száznál is több vágás volt a karjain és a lábain, amikor kiengedték onnan.

Három nap itthon tartózkodás után újra összeomlott. A karjaimban sírt, hogy ő már nem szeretne tovább élni, mert nem hisz abban, hogy ez valaha is jobb lenne. Szerintem arról nem kell írnom, hogy milyen érzések mentek bennem végig. A gyermekem, akit a szívem alatt hordtam, most arról beszélt, hogy engedjem őt meghalni, mert neki az élet csak fájdalommal jár. Ez volt az a pillanat, amikor megkérdeztem Tőle, hogy szeretne-e még boldog lenni, és ha igen, miért nem ad magának egy esélyt. Megkértem, adjon Tamásnak egy esélyt, hiszen veszteni már úgy sem veszthet. Erre ő azt válaszolta, hogy adna neki, de nem hisz benne. Én örömmel elmondtam neki, hogy nem is kell hinni benne, és azt sem kell tudnia, hogy hogyan, csak adja bele magát a közös munkájukba. Igent mondott.

Tamás nagyon kedves volt velünk, mert már a következő hetet szabaddá tette, hogy együtt tudjanak dolgozni. Az a hét félelmekkel telve telt. Féltem, hogy meggondolja magát Domi, de nem így tett. Vasárnap délutánra vártak minket az Őrségben. Megérkezésünkkor olyan nagy szeretettel fogadtak minket. A hely engem egyből elvarázsolt. Az első öt perc után már biztonságot, szeretetet és békességet éreztem.

Hogyan zajlott a közös munkájuk?

Vasárnap este Dominika és Tamás elvonultak az egyik jurtába, hogy beszélgessenek és kiderüljön, hogy tudnak-e együtt dolgozni. Amíg kint vártam őket, a fejemben kavarogtak a gondolatok és néha még a félelem is felütötte a fejét, hogy mi lesz, ha mégsem tud segíteni neki, pedig akkor én már tudtam, hogy mire képes Tamás, mert én előtte már végigcsináltam ezt a beavatkozást. Amíg a gondolataimmal játszottam, közben kinyíltak azok az ajtók és közölték, hogy maradunk. Hétfőn kezdik a közös munkát.

Az első nap délutánjáig voltak bennem kétségek, félelmek, amikor is Tamás hétfőn délután felvázolta, hogy mi van, mi történt, mi vezetett idáig és hogy hogyan tovább. Ő egy nap alatt választ adott a kérdéseimre, amire a doktorok három hét alatt nem voltak képesek. Minden, ami kétkedés volt bennem, elszállt, eltűnt, mintha sosem lett volna.

Anyaként hogyan láttam a közös munkájukat?

Kívülállóként csak az tűnt fel, hogy reggeltől estig ki – és bejárnak a jurtába. Jobban megfigyelve feltűnt, hogy a lányom minden kijövetelkor egyre jobban húzza ki magát, és az arcán kezdenek a mosoly vonalai megjelenni. Anyaként láttam, ahogyan a bebábozódott emberből egy életvidám gyermek lett, aki már használja a szárnyait. Csütörtökön, amikor újra kinyíltak a jurta ajtói, Dominika odafutott hozzám, megölelt, és a fülembe súgva megköszönte, hogy elhoztam ide, és hogy nagyon szeret. Visszakaptam a lányomat, akit már nagyon régen elvesztettem. Elmondta, hogy ő reményt és célokat kapott, amiért élni érdemes.

Két hónap elteltével elmondhatom, hogy Dominika napról-napra jobban van. Nagyon sokat nevet. Nincsen több vágás, nincsen több zárt ajtó.

Géczi István

Nukleáris karbantartó

Kedves Tamás!

Elsőnek is azt szeretném mondani, hogy nagyon köszönöm a közös munkát veled!  Hatalmas élmény ezt végigcsinálni, és megtapasztalni azt a csodát, ami abban az öt napban velem történt!

Hogyan is érkeztem: őszintén szólva úgy, hogy vittek, és nem volt más választásom, azt mondták. Mindent elrontottam, sokat hibáztam, de egy utolsó eséllyel indítottak útnak, hogy majd jó lesz nekem is. De a legnehezebb az volt, hogy másnak kell segítenie az én életem helyreállításában.  De el kellett fogadnom, bármilyen nehéz is volt, ezt belátom magamnak.

Amikor elindultunk, azt gondoltam, hogy mit is mondhatnak nekem itt, és miért kell nekem idejönnöm. Odafelé én vezettem az úton, és arra gondoltam közben, hogy hallgatok valami előadást, és eszek és iszok, alszok egy jurtában, és valahogy túlélem majd. De, amikor kiszálltam, valami más érzést tapasztaltam. Egyszerűen nyugodtságot éreztem, és azt, hogy jó helyen vagyok, úgy éreztem, mintha csak ezt a helyet kerestem volna egész idáig az életemben. Nagyon nehéz volt a családomtól elbúcsúzni, és hazaengedni őket, de bátran viselkedtem, mert csak akkor könnyeztem, amikor elmentek. Arra gondoltam, hogy innen már nincs visszaút, bele kell adnom magam, hogy minél előbb szabaduljak!

Kellemetlenül éreztem magam, mert a családommal korábban agresszíven bántam. Ami persze kellemetlen volt a számomra ebben a helyzetben. De estefelé Tamás felvázolta, hogy az elkövetkező napokban mit fogunk közösen csinálni, és hogy mit miért kell átbeszélnünk, és hogy tudom-e, hogy miért vagyok itt, mit szeretnék ebben a pár napban. Aznap este inkább korán lefeküdtem, és elkezdtem gondolkodni. Úgy éreztem magam, mint a durcás kisgyerek, aki kapott egy sallert valakitől, de még nem tudja kitől, csak azt tudja, miért. De szó sem volt bántásról vagy durva szavakról, csak egyszerűen ezt éreztem.

Reggel csak azt vártam, hogy jöjjön már az a szőrős fickó, aki olyan nagyon tud mindent. Hát megmondom az őszintét, nem kertelt velem, azt megmondom. Csak ültem a jurtában egy kis asztal mellett, és csak kamilláztam, aztán bőgtem, mert amit hallottam a korábban tanult dolgokról és a körülöttem lévő dolgok felől, úgy éreztem, mint akiben most kapcsolták fel a villanyt!

De már az első nap délutánján éreztem, hogy jó helyen vagyok, és felesleges az ellenállásom, mert hiszen itt minden értem van és nem kell bizonyítgatnom semmit. A bensőmben éreztem azt, hogy itt választ kaphatok minden kérdésemre, amit keresek.

Nagyon köszönöm a családom elszántságát és a jóságos tündér keresztanya segítségét a kedves családjával együtt, hogy ide eljuthattam. Csodás napok teltek el, és egyre jobban felszabadultnak, nyugodtnak éreztem magam. Aki azt hiszi, hogy manapság nincsenek csodák, az nem hisz Istenben igazán! Csodás élményeket szereztem és tapasztaltam meg. A helyemre kerültem, és sokat tanultam magamról és az életről együttesen. Amikor pedig a végére értünk a napnak és egy közös ebéddel a családommal és persze Tamással lezártuk a közös munkát, akkor szembesültem igazán, hogy mit is kaptam abban az öt napban.

Szomorúan és fájó szívvel vettem búcsút és köszöntem el, de egy kis darabot itt hagyva magamból, elindultam az otthonom felé. Megígértem, hogy a kapcsolatunkat fenntartjuk és továbbra is segítjük egymást.

Kezdhetjük?

Akkor kattints ide

Bertáné Böde Alíz

Közgazdász

Van úgy, hogy nem megy tovább. Érzed. Tudod. Eljutottam arra a pontra, hogy elég volt mindenből, mindenkiből. Hogy jutottam el idáig? 46 év alatt. Nem kevés munkám volt benne! Csak rajtam múlott, senki máson. A döntéseimen vagy a döntésképtelenségemen. Kevésnek, kisebbrendűnek tartottam magam másoknál, nulla önbizalommal, önértékelési problémákkal küszködve. Jó kis anyag, most már tudom. Ebben élni? Nem volt egyszerű.

A környezetem észrevette rajtam, hogy nem jó úton járok, segíteni nem tudtak, mert nem hagytam nekik. Bezárkóztam minden és mindenki elől. Mikor már a Jó Isten hangját sem hallottam meg, akkor volt az a pont, hogy eljutottam odáig, muszáj változtatni. Így fordultam segítségért a lelkészemhez, aki mesélt nekem egy lehetőségről, ami először egy elérhetetlen, távoli világnak tűnt a számomra. Most már tudom, hogy nem volt az.

Alíz eljutott Csodaországba. A Csodaország számomra a Viskót jelentette. Wm. Paul Young Viskóját. Az életem részévé vált ez a könyv, mert a nagy szomorúságot én is átéltem. Itt álltam a Viskó közepén Kondorfán.

Nem egyedül. A Jó Istennel és Tamással. Tamás profi. Sok jelzővel illettem, közte volt a hihetetlen Tamás, életmentő Tamás. Az életemet mentette meg. Megmentett saját magamtól, a korlátaimtól. Velem volt végig az utam során. Megjáratta velem a poklot, velem sírt, velem nevetett. Végig velem volt. A jelzők, amikkel illettem nem fejezi ki, meg sem közelíti azt az embert, aki számomra Tamás.

A gyors, hatékony munka következtében napról-napra erősebb, magabiztosabb, szeretet emberré váltam. Könnyednek, lazának, felszabadultnak, értékesnek, szabadnak éreztem magam. Megtanított elfogadni, szeretni magam. Őszintén, tisztán, szeretetteljesen kommunikálok. ÉN!!! Ez mind ÉN vagyok!!!

Köszönöm a családomnak, barátaimnak, lelkészeimnek, hogy velem voltak utam során. Mérhetetlen hálával, szeretettel köszönöm Tamásnak, hogy megismertette velem az igazi ALÍZT!

Most ugye tudod, Tamás, hogy ismét átéltem az egészet! Tudom, hogy vigyorogsz és ismét ott a könny a szemedben, ahogy nekem is. Ezért vagy hihetetlen, életmentő Tamás.  Hála érted!

Köszönöm a múltam, a jelenben élek, bizakodva a jövőben. Így teljes számomra.

Szeretettel: Alíz

Kelemen Andor

A hatékony stresszoldás szakértője, A Lélekzengető® műhely vezetője

Néhány éve kezdődött, hogy éreztem magamban, hogy valahol elakadtam. Valami nem az igazi. Több mint két évig nyomoztam, kutattam, míg rájöttem, hogy a kisebbrendűségi érzés okozza bennem ezt a megakadást, hogy érzelmileg nem sikerült felnőni, ezért fogalmam sincs, hogyan kell felnőttként élni, viselkedni, így inkább megfeleléssel éltem, mint önbizalommal.

Mikor ezt a nagy lépcsőt megmásztam, s kikecmeregtem a gödörből, ahová saját magamat löktem bele, eldöntöttem, hogy megkeresem Tamást, és beszélek neki erről.

Elkezdtünk dolgozni, és egy fél füzetet írtam tele azzal, hogy hogyan akarok élni, számtalanszor újrafogalmazva. Már remegett a kezem a sok írástól, mire azt mondta, hogy most már jó lesz. Folyamatosan segített, és elmondta, hogy mit javítsak a szókincsemben, hogy majd azt kapjam, amit igazán akarok.

A munka végeztével segített abban is, hogy elmagyarázta, milyen szempontok alapján kell működtetni egy felnőtt kapcsolatot férfiként, sőt a női oldalt is megmutatta.

Arra is felhívta a figyelmem, hogy a hivatásomban akkor leszek sikeres, ha 100%-ban beleadom magam, és nem hagyok benne kibúvókat, és ha többet adok, mint amit ígérek.

Megfogadtam a tanácsát, és most a tükörben egy igazi felnőtt férfi néz szembe velem, aki tudja, hogy mit akar, s azt is tudja, hogy azt hogyan érje el.

Tamással dolgozni olyan, mintha a Jóisten tenyerén üldögélve hallgatnám a szavait. Olyan vele beszélgetni, mintha mélyen belelátna a lelkembe, de azt esze ágában sincs ellenem használni, hanem csak az épülésemre hozza fel. Jól tud ásni, és igazi kincseket hoz fel a mélyből, olyanokat, amikről nem is tudtam, hogy ott vannak bennem.

Köszönöm Tamás a segítséget, s főleg a példádat, amivel megmutatod, hogyan kellene sokunknak élni.

Varga-Molnár Zsófia

13 éves

Decemberben voltam Tamásnál a téli szünet előtti héten. Kb. 6 éve táborozok Tamásékkal. Attól a részétől féltem, hogy a táborban majd máshogy fog rám tekinteni, de ezt meg is beszéltük, és megegyeztünk, hogy minden ugyanúgy marad. Az első napon, mikor bementem az egyik jurtába, volt bennem egy kicsi izgatottság és félelem. Nem Tamástól féltem, nem is attól, hogy mi fog történni, hanem hogy milyen dolgokat találunk majd.

Az első napunk azzal telt, hogy elmondta, mi fog történni, mi a terv a hétre, mit fogunk keresni, átírni, „megjavítani”. Elmondta azt is, hogy köti a titoktartás, mint minden más ilyen személyt, aki ilyen lelki dolgokban jártas és ez a szakmája. Tehát ettől nem kell félned, hogy valaki megtudja.

Mire számíts, ha mondjuk gyerek vagy? Mivel én gyerekszemmel éltem meg ezt az egészet, ezért így is fogom elmondani. Az első napon megtörtént a megbeszélés, a felmérés. Felmértük azt is, hogy mennyire szeretném beleadni magam ebbe az egészbe (ha nem adtam volna bele magam, nem láttam volna változást). Második nap belecsaptunk a lecsóba. Elkezdtük leírni az életcéljaimat, én itt kb. olyan 30-40 darabot írtam le, ezeket még 2-3-szor kellett leírni minden alkalommal más megfogalmazás alapján, mert az sem mindegy, hogy hogyan írjuk le, és hogy mit kívánunk. Konkrétan ebben az egészben ez a legnehezebb rész, mert ezt nem elég, hogy leírod, minden nap olvasnod kell egy technikával. Második-harmadik nap kezdtünk kicsit lejjebb ásni a tudatalattimban, és keresni kezdtük a dolgok okát és az emlékek eredményét. Nagyon-nagyon sok magas ponton, illetve mély ponton is voltunk, de nem bántam meg egyiket sem. 4 – 5. nap mi már gyakorlatilag végeztünk, de ez változó, itt még sétáltam az idővonalamon, ahol olyan emlékek is feljöttek, amik azelőtt feledésbe merültek.

Én az egész hetet élveztem, persze ez az én szemszögem. Valószínűleg mindenki máshogy fogja megélni. Nagyon sok tanácsot kaptam, illetve technikákat a kezembe, amiket bármikor előhívhatok. Nagyon jó az egyik ilyen példa, nekem az egyik nap volt egy élmény, ami eléggé megrázott (ebbe nem mennék bele). Este feküdtem az ágyban, és elkapott a sírógörcs, nem tudtam leállni, majd beugrott egy technika, amit ő tanított. Felültem az ágyban, kihúztam magam, majd megnyugtattam magam azzal, hogy minden rendben. És megnyugodtam, 1 percbe sem tellett. Én azt javaslom, hogy egyrészt, ha elmész, akkor rendbe kerül az életed, DE nem csak Tamás kell hozzá, ehhez te is kellesz, ő is és te is 50-50 százalékban, tehát add bele magad, olvasd a céljaidat, használd a technikákat és minden meg fog változni, amit kívánsz.

Kezdhetjük?

Akkor kattints ide

Szalkai Gábor

Édesapa

Áldás volt a Tamással töltött pár nap, a kamasz fiam is és én is feltöltődve, „újraprogramozva” tértünk haza. Nem csoda történt, csak sikerült megérteni sok mindent az apa-fiú kapcsolatról, a mi kapcsolatunkról és azt, hogy hogyan tudjuk még jobban egymást építeni úgy, hogy ne csak tudjuk, de érezzük, élvezzük is egymás bizalmát és társaságát.

Hosszú út elején vagyunk, boldogságban, fejlődésben dolgozunk tovább közösen. A szeretet és a határok pontos kijelölése, nyugodtság és határozottság vezeti a gondolataimat, a Jó Isten segítségével és áldásával. Véleményem szerint a mai felgyorsult és online média által befolyásolt világban szüksége van a családoknak biztos pontokra, az Őrségben, az Őrségben Önmagadért program ilyen lehetőség. Minden perce megérte, szükség van támogató közösségre, hálásak vagyunk Tamásnak és az Őrállók csapatának.

Judt Dániel

Hagyományőrző, kaligráfus.

Az egész ott kezdődött, mikor az életem egy olyan mérföldkőhöz, akadályhoz érkezett, amit nem tudtam leküzdeni. Olyan probléma állt előttem, amit nemhogy megoldani, de még értelmezni sem nagyon tudtam. A teljes tanácstalanság, reménytelenség és félelem érzése uralkodott el rajtam, lelkem legmélyéig. Elkezdtem senkiben sem bízni, senkinek sem hinni. De főleg önmagamnak nem. Egészen annyira, hogy még a korábbi énemet is kétségbe vontam. Mintha egy csettintéssel eltöröltek volna. Olyan volt, mintha egy sötét, hideg szobában ülnék egyedül. Csak a törött zsalukon, szakadt függönyön keresztül szűrődne be némi fény. Az is csak azért, hogy olykor megvilágítsa kopár világomat. Újra és újra emlékeztessen, csak ennyi vagyok.

Éreztem a bennem terjedő ürességet. Teljesen tanácstalan voltam. Csak azt tudtam, hogy valamit tennem kell. Ezt meg kell oldanom. Úgy hiszem, hogy az életet előrefele éljük meg, de visszafele értjük meg. Viszont egymagamnak nem sikerülhetett. Segítség kellett. Méghozzá komoly, őszinte, tartós segítség. Ekkor hallottam először a Stratégiai Személyiségfejlesztésről. Az Őrállók csapatát és Tamást, már korábban is ismertem. Ő beszélt először erről. Félelmeim ellenére változtatni akartam.

Sokat kérdeztem és mindenre választ is kaptam. Hiteles, megbízható válaszokat. A hallottak, és Tamás határozottsága meggyőzött. Így hát egyszer csak belevágtam. Eldöntöttem, hogy szembenézek önmagammal. Elkezdtük a programot. Az az időszak, egy hihetetlenül izgalmas, intenzív időutazás volt, lelkem galaxisában. Olykor kemény, fárasztó, máskor boldog és felemelő. Mert nem csak a rosszat kell felismernünk önmagunkban, hanem azt a sok jót is. Márpedig abból is van bőven… Ez az érzés olyan, mint amikor a Főnix elhamvad, majd újjászületik a lángokból. Tamás végig mellettem volt, mindenben segített, számíthattam rá. Ő folyton készen állt arra, hogy elinduljon ez az utazás.

Tamás nem árul zsákbamacskát. Mindez nem trükk, vagy varázslat. Ilyet máshol nem talál senki. Gyors és eszméletlenül hatékony. Azt nem ígérte, hogy könnyű lesz. Csak annyit, hogy igaz! Megoldást, tartós megoldást, egy életre! Ehhez elengedhetetlen, hogy teljesen őszinték legyünk önmagunkhoz. Bátrak, hogy belenézzünk lelkünk tükrébe és nem kevés hit, hogy végigcsináljuk. Mert nincs hasztalan kérdés, sem rossz válasz. Nincs kudarc, csak megoldás. Mint ahogy nincs megérkezés, elindulás nélkül sem. Nos, az én történetem nem ért véget. Sőt még csak most kezdődik!

Bárki, aki az élete során hasonló állomáshoz érkezik és döntenie kell, válasszon jól. Mert ez csakis a legjobb lehetőség! Válaszd az életet!

Horváth András

Continental – Gyártósori mérnök

Tamással először 2013-2014-ben találkoztam. Akkoriban a felesége unokahúgának udvaroltam, vagyis a találkozás mindenképpen családi volt mintsem „szakmai”. Hallottam, hogy Tamás határozott erős egyéniség és ez az első találkozás alkalmával be is bizonyosodott. Tipikusan olyan ember, akinek a társaságában legtöbbször mindenki jól érzi magát és nem tudják megmondani, hogy miért. Én is így éreztem. A társasága nyugalmat és biztonságot sugároz, így könnyen tud az ember nyitni felé.

Éveken keresztül találkoztunk családi események keretein belül, aztán meg is hívott minket az otthonába. Ezután gyakran voltunk Náluk egy, két, vagy akár több éjszakát is. Sokat beszélgettünk, majd egyik alkalommal előjött, hogy miért is nincsen nekem még diplomám. Hebegtem habogtam, hogy én megteszek mindent, de valahogy a vizsgákon mindig kimagaslóan rosszul szerepelek. Elmondtam Neki, hogy a felkészülésemmel nincs baj, megvan a ráfordított idő, az akarat, és még azt sem vagyok rest kijelenteni, hogy a szellemi képességeim is. Valahogy a vizsga nem megy. 

Ez annyira ráment az egész életemre, hogy nemcsak az egyetemi vizsgáim nem sikerültek, de képes voltam KRESZ vizsgán is megbukni. (Úgy, hogy 2008 óta van B-s jogosítványom)

Elmondtam, hogy a vizsga napján reggel felkelek, majd utána elindul a lejtmenet. Annyira kikészítem magam szellemileg, hogy mire odaérek, már a nevemet sem tudom. Sikerült „totemeket” állítanom mindenhova. A kollégium szoba ajtaja, a porta, a kampuszra vezető lépcső, az előadóterem ajtaja, az ott lévő székek, a szag/illat. És bizony, ahogy elhaladtam ezek mellett, minden egyes alkalommal még lejjebb és lejjebb kerültem szellemileg. A szorongásnak a lehető legrosszabb fajtáját sikerült magamba építenem. Kézizzadás, pánik, szájszárazság, olyan szintű verejtékezés, ami akkor sincs, amikor aktívan sportolok, szédülés, émelygés. És ezek a tünetek mind jobban erősödtek minden alkalommal mikor egy ilyen totem mellett elhaladtam.

Ezt elmeséltem, mire a Tamás azt mondta, hogy „Ja, ebben tudok segíteni”. Szkeptikus voltam. Annyira pánikban voltam, már attól is, hogy csak beszélni kell róla, hogy próbáltam minden fórumon még az érintését is elkerülni ennek a témának. De mondom, mi baj lehet…

Kimentünk a kertbe, leültünk egy fa alá. Tamás hozott papírokat. Csak egyet kért, ha elkezdjük, fejezzük be. Mert ha nem megyünk végig, akkor az egész belerakott időnek semmi értelme. Mondtam neki, hogy csináljuk, beszélgetni bármennyit tudok…

Aztán jött az első és egyetlen kérdés. „Mi a célod?”

A legnehezebb kérdés. Az az álarc, amit magamon, hordtam minden nap, a határozottság és magabiztosság álarca, olyan gyorsan lehullott, ettől az egy kérdéstől, mint a száraz füge a fáról. Egyszerre volt bennem csalódottság és bizonytalanság. Mit is akarok, mi az amivel bajom van, mi nem megy? A Tamás nem engedte, hogy feladjam és kihátráljak. 

Mikor először megkérdezte, mindössze 1 mondatot írtam. Ahogy telt az idő és mind mélyebre mentünk, egyre körvonalazódott, hogy mit is akarok, mi a cél ezzel az egésszel. Egy teljes A4-es lap lett az, amiben végül meg tudtam fogalmazni, hogy tényleg mit is akarok. Olyan szinten elfáradtam, mintha lefutottam volna a maratont. Pusztán abban, hogy leírat egy lapra, hogy mit akarok… És ez volt a baj. Nem tudtam mit akarok.

A Tamás abban segített, hogy végigvezetett azon az úton, amin megismertem, hogy mi az, ami gátol. 

Aztán elkezdtük a „totemek” ledöntését. Persze nem fizikailag, hanem az agyamban jól berögzített kapcsolókat. Ez egy érdekes utazás volt. Tele sok-sok kalanddal. Néha vicces, néha fájdalmas volt. 

De az eredmény kétségtelen.

Tamás segített abban, hogy ezeket a régi „totemeket” eltüntessem magamból. De nem ez volt a legfontosabb, most, hogy így visszaemlékezem több mint két év távolságból. Hanem az, hogy ne gyűjtögessek totemeket. Megmutatta, hogy milyen egyszerű minden, ha nem állítok magam elé, sajátmagam által, a végtelenségig nagyított falakat. Ha tudom mi a cél, hogy hova tartok és nem gátolom magam.

Hogy azóta mi történt?

Van egy csodálatos feleségem, egy angyali kisfiam, tök jó állásom, egy épülő otthonom és egy olyan életem, amire büszke lehetek. És ez annak köszönhető, hogy nincsenek falak, nincs semmi, ami gátolhatna abban, hogy elérjem a céljaimat. Nincsenek problémák, csak megoldásra váró feladatok.

Tamás, ezúton is szeretném mégegyszer megköszönni azt a rövidke hosszú délutánt, amit akkor rám szántál!

Kezdhetjük?

Akkor kattints ide

Kárász Zsolt

Ügyvezető, Car Ace Kft.

Már több mint másfél évtizede hátráltattam magam. A gyenge önértékelés, a döntésképtelenség nehéz helyzetekben és az ebből fakadó cselekvési nehézségek mind-mind nehezítették az életemet. Sok önismereti képzésen, tanfolyamon vettem részt , jártam pszichológushoz, különböző csoportokba, egyéni kezelésekre, a családállítástól az előző életes utaztatáson át a hipnoterápiáig sokmindent kipróbáltam, ami az utam során szembe jött. Arra jók voltak, hogy ráláttam egy csomó sérülésemre, felismertem az okokat, de nem hozták meg a várva várt áttörést.

Ezután mentem el Tomihoz. Hallottam a ” Stratégiai Személyiségfejlesztés”  módszerről, követem Tony Robbins munkásságát, olvastam a magyarul megjelent könyveit, így nagyon megörültem amikor megtudtam, hogy Tomi ezzel dolgozik, Õ lett a magyar Tony Robbins.

A Vele töltött néhány nap teljesen megváltoztatta az addigi gondolkodásomat. Az a sok információ amelyek a sok keresgélés után is csak a káoszt okozták a fejemben, végre a helyükre kerültek, értelmet nyertek, rendezetté váltak. Kiderült, hogy sokat rosszul értelmeztem, nem jól kezeltem.

Tomi professzionális módon vezetett végig a folyamaton, nem hagyta, hogy az elmém a megszokott módon reagáljon, visszanyúljak a régi önkorlátozó mintákhoz amik a nehézségeket okozták. Mindezt nagy szeretettel és végtelen tisztelettel úgy csinálta, hogy még nekem is sikerült megváltoztatnom a magamhoz való viszonyomat és visszatalálni Istenhez. Mára már nem bántom magam, beleállok helyzetekbe amiket korábban kerültem, cselekszem és tanulok a hibákból. Hiszem, hogy minden a javamat szolgálja, hiszen, “ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”. (Róm.8.31.)

Köszönöm Tomi, végtelenül hálás vagyok Neked.

Fodor Ákos Atilla

Református lelkipásztor

Mindig is Erre lett volna igazán szükségem
– végre engedtem, hogy az enyém legyen…

2021. február eleje

-Kiindulás-

[Érdeklődő, szemlélődő emberként sokféle formában próbáltam rátalálni valódi önmagamra (is), valahogy nagyon nem akart sikerülni, főleg az elmúlt 4 évben vesztettem el eléggé a fonalat.

Rettentően szenvedtem ettől, és már kezdtem volna “feladni” a dolgot, amikor egyszer csak “véletlenül” lehetőségem nyílt részt venni az Őrállók Katonai és Hagyományőrző Táborban, segítőként becsatlakozva. Már akkor olyan felemelő, igazi csapatélményt élhettem meg, amihez még csak hasonlót sem soha (pedig a segítők 99%-át NEM ismertem előtte!).

Ezt az élményt követte – kisebb belső tépelődést követően, amíg eljutottam odáig, hogy IGENt mondok az ESÉLYre: jelentkezem Stratégiai Személyiség Fejlesztésre. Sok jót remélve, amellett elég nyitottan indultam neki, persze félelmekkel tűzdelve, hiszen mégiscsak új és ismeretlen terepre merészkedtem…]

-Ami várt rám, és magammal is vihettem:-

1. Kedves, elfogadó és rám szabott közeg, “Tamás Team” előkészítő munkája nyomán

2. Igazán mélyre evezés – a víztükörben megvillant egy arc: az igazi Ákos, aki valójában vagyok, ahogyan a Teremtő elgondolt, megalkotott engem, s amitől jócskán messzire kerültem: (hiába, jót akartam én, de a sok-sok elfojtással, a túlzott befelé fordulással, magamat is elrejtettem, DE itt újra megleltem a fonalat…)

3. Érzelmeim őszinte megélése – a fájótól- az örömkönnyekig megindult bennem a valós életcélok megtalálása, konkretizálása

4. Vezetés Tamás részéről: segítő, kísérő és megerősítő jelenléttel

5. Az UTAT végigjárva, elkezdtem újra és igazán élni az életem, egyre inkább felismerve: eltévedtem ugyan, DE Isten segítségével talpra állhatok, anélül, hogy szégyenben maradnék, sőt GYőztes lehetek, hiszen: Krisztus győztesekké tett minket…

Na de erről kevés csupán beszélni, át kell élni!!!

Így aztán igazán hálásan indulhattam tovább, olyan tudással, amiről tudom, a mindennapokban is talpon tudok maradni!!!

Tamás! Köszönöm Istennek, hogy Hozzád vezetett!!!

Fodorné Anna

Református lelkész (Ódor Fanna, író)

Feleségként, édesanyaként, nőként és lelkészként is sokszor éreztem már magam kevésnek, jelentéktelennek és selejtnek. Azt hittem attól vagyok értékes, amit teszek, ezért folyamatosan bizonyítani akartam, és a visszajelzésektől függtem. A nehézségek ellen úgy védekeztem, hogy belekeményedtem az életbe. Nem sírtam, fogcsikorgatva küzdöttem. Mindent megoldottam egyedül, mert segítséget kérni kiszolgáltatottá tesz. 

Próbáltam a gyermekkori rögzült gondolatok ellen küzdeni, sok könyvet elolvastam, szakemberekkel is beszélgettem. Tartós sikert és áttörést semmi nem hozott. Nem is gondoltam, hogy ez lehet másként. Aztán hallottam egy lehetőségről, és adtam neki egy esélyt: elmentem pár napra az Őrségbe „Stratégiai Személyiségfejlesztésre”. Életem legjobb döntése volt! Ennél többet nem tehettem volna önmagamért, kevesebbnek meg nincs értelme. A vezetője igazi profi! És minden elsőosztályú az elejétől a végéig. Nincs fölösleges analizálás, unalmas gyakorlatok, ciki dolgokban vájkálás. Sok beszélgetés van, sok sírás és nevetés. 

Azóta tele vagyok szeretettel, elégedett és boldog vagyok. Megértettem az életemet. Múltam minden fájdalmát és nehézségét hálával szemlélem. Tudom már, hogy értékes vagyok, magabiztos lettem. Merek sírni, mert már nem kell keménynek lennem. „Csípőből” jön a kedvesség a rohanós reggeleken is, és nincsenek problémáim, csak kihívásaim, melyekből mindig győztesként kerülök ki. Megbecsülöm magamat és másokat. Így már hitelesen tudom nevelni a gyermekeinket. A házasságom 18 év után jobb, mint valaha volt! Minden kitűzött célt elérek, mert megvannak az erőforrásaim. Tamás, hálásan köszönöm! 

Kezdhetjük?

Akkor kattints ide

Anduska Veronika

Magántanár, Őrség Mosolya Ifjúsági Tanoda vezetője

Győztes vagyok!

Tamást 13 éve ismerem. Ennyi ideje dolgozunk együtt és építjük az Őrállók Alapítvány életét, jövőjét.

Mindig is felnéztem Rá. Mindamellett, hogy fantasztikus, biztonságot nyújtó vezető, határozottsága, nyugodtsága, nyitottsága és hite példaként szolgálhat embertársai számára, így számomra is.

Úgy éreztem, hogy ő az, akinek most a kezébe helyezhetem az életem, és akinek most azt mondhatom, hogy itt van, tessék. Itt vagyok, tessék. Kérlek, segíts, mert elakadtam. Nem tudom, hogyan tovább, hova tovább. 

Ő mellém állt és segített. Egy dolgot kért csupán: „Add bele Magad!”. Megtettem. 

Hogy mit kaptam „cserébe”?

Az Életemet. Visszakaptam az Életemet. Visszakaptam Önmagamat. ÖNMAGAMKÉNT ÉLEK!

S hogy milyen vagyok Önmagamként? 

Hiszek. Hiszek Magamban és a Mindenhatóban. Hálás vagyok és felszabadult. Szeretetre méltó és nyugodt. Kiegyensúlyozott és ragyogó. Békés és szeretetteljes. Erős vagyok és magabiztos. Bátor és alázatos. Segítőkész és odaadó. Türelmes vagyok és kitartó. Pozitív és tettre kész. Vannak céljaim és megoldásokban gondolkodom. 

Szeretem Magam. Bíztatom Magam. Bízom Magamban. 

SAJÁT MAGAM LEGJOBB BARÁTJA VAGYOK! 

S hogy miért koronáztam meg a „Győztes vagyok!” felkiáltással a gondolataimat? 

Mert győztesnek pozícionáltam magam. Mindazért, amit kaptam és amilyen vagyok. Győztes vagyok! És boldog vagyok! Pont. 😀 😀

Az Úr 2021. esztendejének, Fergeteg havának 27. napján

Fikó Andrea

Nyelvtanár-hitoktató

Ha erre a weboldalra kerültél, tényleg jó helyen jársz.

Nagyon hálás vagyok Istennek azért, amiért ide vezetett. A stratégiai személyiségfejlesztés valóban gyors és hatékony, a „rettegett, szürke” mindennapokban is működnek az ott átéltek, tanultak. 

Az Őrségben eltöltött kb. másfél hét alatt olyan rendelkezésemre álló erőforrásokra derítettünk fényt, amelyeket az életem bármely területén, bármikor használhatok segítségként céljaim megvalósításában, személyes kapcsolataimban.  Sikerült letennem múltbeli terheimet.

Lehetőség nyílt sok-sok időt magammal töltenem egyedül is és egy hiteles, szeretetteljes, élő hitű, profi szaktudással rendelkező szakember társaságában. Tamás végigvezetett a Stratégiai Személyiségfejlesztés állomásain, feladatain és segített az ez idő alatt átélt érzelmi hullámvasúton túljutni. 

Sokmindent tanultam, tapasztaltam az ott eltöltött idő alatt. Talán a legfontosabb: nem a körülményeim vagy múltbeli történések határoznak meg, hanem én tudok változtatni, hiszen rengeteg erőforrásom van! 

Mindenkinek megvan a saját története, saját terhei, vélt vagy valós sérülései. És mindegyiken van lehetőség változtatni, ha tényleg akarod és beleállsz a feladatba. A Stratégiai Személyiségfejlesztés ebben segítségedre lehet, én sok-sok „magot” kaptam és hozzá „eszközöket”, hogy ezeket gyönyörű  fává növeljem az életem során. 

Hálás vagyok, hogy ott lehettem és az ott tanultakat, tapasztaltakat alkalmazhatom minden nap. Felszabadító érzés úgy élni, hogy látom a fától az erdőt, észreveszem minden nap az AJÁNDÉKOT.

Kezdhetjük?

Akkor kattints ide

Kocsis László

Ügyvezető,
In-balance Kft.

A közös Stratégiai Személyiségfejlesztés a célból jött létre, hogy kimozdítsa csapatunk jó barátját, Lacit a tespedés múltba révedős keserédes önsajnálatának mocsarából, melybe a fentnevezett becses személy időnként hajlamos volt alámerülni.

A terv elkészítését a magyar Tony Robbins, alias Pfeiffer Tomi (eSZeS) Személyes Stratégiaépítő mester ihlette, mondván: k…ára ideje volna kilépni a komfortzónából. Mindez a 2020 április 28- május 8. közötti időszakban lezajlott balatongyöröki off-site konzultáció egyik summázata. Itt engedtessék megjegyeznem, a rendhagyó konzultáció a maga hullámzó, csődtömegfeelingtől a Teremtő édesapámmal való egységérzetig tetőző tapasztalásaival, nagy beszélgetős sétáival, eleinte meghalós, kicsit később viccesen próbáratevős sportélményeivel, a meghatódós könnyezésközelitől a besz..ásig röhögős hangulatával bevonult az ”életem meghatározó eseményei” kategóriába. Minden tiszteletem SZS mesteré, aki folyamatos rámhangolódással, végtelen alázattal, és sziklaszilárd hitelességgel segítette az időszak minden lépését.

(szerénységem nem engedi, hogy felemlegessem a jelzett időszak gasztronómiai Himalája élményeit, ezért ezekről csak zárójelben bátorkodom megjegyzést tenni.)

Varga Lívia

Társadalomkutató

 „Még emlékszem az érzésre, milyen volt minden egyes dolgozat, minden egyes megmérettetés előtt izgulni. Arra, hogyan kapott el a szédülés, remegés, gyomorgörcs. Emlékszem a fojtogató érzésre is, ami minden egyes alkalommal meglátogatott, akár hányszor az egyetemi felvételimre gondoltam. 

De ez már mind elmúlt, és Tamás módszerének köszönhetően soha többet nem kellett átélnem! Nemcsak hogy felvettek az egyetemre, hanem úgy csináltam végig, hogy egyetlen alkalommal nem volt vizsgadrukkom, soha, az az óta eltelt 9 év alatt. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Viszlát, rosszullétek! Minden ezzel kapcsolatos negatív érzéstől megszabadultam, és ennek komoly hatása van a jelenlegi életemre is. 

Ugyanis a vizsgadrukk érzése nem marad meg csupán az iskolai keretek között. Érvényes beszédekre, fellépésekre, nyilvános megjelenésekre, állásinterjúkra, prezentációkra. Ma, dolgozó nőként, ezek a tevékenységek egyáltalán nem jelentenek problémát. Sőt! A legnagyobb természetességgel és magabiztossággal végzem őket, és ez hihetetlen könnyedséget jelent, erőt ad. 

Nem csak nagy segítséget, de nagy ajándékot is kaptam Tamástól. Kedvességgel, megértéssel és professzionalizmussal viseltetett irányomban, és tudom, ha bármi másban segítségre lenne szükségem, bizalommal fordulhatok hozzá a jövőben is! Nem lehetek elég hálás neki ezért. 

Szívből köszönöm!”

Polgár Dóra

Testnevelő – gyógytestnevelő és egészségfejlesztő tanárszakos hallgató

Többször volt szerencsém beszélgetni Tamással, s ő minden egyes alkalommal rávilágított valami olyan dologra, amiről nem is gondoltam, hogy akadályoz engem. 

A sikeres beszélgetéseinknek köszönhetően egyre többször érzem már azt, hogy tudom irányítani az életem, és amit szeretnék, azt elérem. Ha hibázom azt sem kudarcnak élem már meg, hanem inkább egy olyan akadálynak, amit lehet, hogy elsőre nem tudok megugrani, de változtatok és utána sikerül. 

A sérüléstől való félelmemre – amit sportolás közben szerezhetek, s mely megnehezítette a vizsgáimat és így az életem – arra is találtunk megoldást. 

Kezdhetjük?

Akkor kattints ide

Akik részt vettek az előadásaimon:

Jakab Klára

Levéltáros

Szeretettel ajánlom figyelmedbe Tamás magával sodró előadásait, melyekből a személyiségfejlesztő szakember elkötelezettsége és tudása sugárzik. A mindenkori ember kihívásaira, ugyanakkor korunk égető kérdéseire reagál az általa érintett témákban. Nem fél szembenézni a valósággal, és mindig a probléma gyökerét keresi, hogy rávilágítva a lényegre, elindíthasson a megoldás felé vezető úton. Éleslátó, hogy Neked is megmutassa, ami a felszín alatt van. Szókimondó, hogy ráébresszen, hol vagy, hol tartasz most, és felrázzon a tétlen szemlélődő pozíciójából, ha még nem vetted kezedbe mindennapjaid irányítását. Elgondolkodtat és biztat, hogy ha nem jó irányba haladsz, merj visszafordulni. Teszi mindezt olyan tisztelettel, segítőkész szeretettel és megértéssel, ami manapság kimondottan hiánycikk körülöttünk (s bennünk 😊).

Tamást egy hiteles, ragyogó egyéniségnek ismertem meg, aki nem csak szólja, hanem cselekszi is azt, amiről beszél. Nemhiába, hiszen „Istennel jár és lakozik”. 😊

Szóval, ha elakadtál kérdéseid, nehézségeid sűrűjében, ha szeretnél a rögzült rossz sémákból kitörni és új utat járni, vagy éppenséggel még csak most indulsz el az önismeret útján, akkor Neked is ott a helyed Tamás hallgatóságának soraiban!

Bori Maja, Sales Manager és Kappel Imre, Fit-out Manager

Akiknek nagy szívvel és teljes bizalommal ajánljuk, azok az emberek, akik akarnak és mernek is szembenézni a saját útjukkal, saját fejlődésükkel még akkor is, ha ez a teljes „gyógyulási” folyamat nem a könnyebbik út.

Legutolsó alkalommal (Vajszlón) a saját megtapasztalásaink, hogy megerősítést kaptunk abban, hogy a fejlődés és a magunkkal való szembenézés egy folyamatos munka és igenis szükségünk van ezekre az előadásokra, hogy újra megkapjuk azt az őszinte „pofont”, amely ráébreszt arra, hogy mikor járunk téves úton, és újra rátaláljunk a helyes irányra. Az előadások segítenek bennünket abban, hogy ne a régi „szokásokhoz” nyúljunk, hanem a Tamás által elmondottak, példákkal bemutatott „tanítások” segítsék a helyes irány megtalálását. Ahhoz, hogy a megtalált helyes úton való kialakított új szokásokat a mindennapi életünkbe beépíthessük, fontos, hogy ezeken az alkalmakon részt vegyünk, mert hasonlónak gondoljuk, mint például a rendszeres testmozgást, ami beépül a mindennapjainkba. A fejlődésünkön, az új szokások kialakításán napi szinten dolgozunk, és ezek az előadások ráerősítenek arra, hogy a további megfelelő fejlődés útján járjunk. Ezért is fontosak az ilyen jellegű közösségi előadások.

Mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy én (Maja) már egy személyes egyhetes „lelki wellnessen” is megélhettem a mélységeket és magasságokat, azóta már nem a teherként cipelt múlttal nehezített életemet élem, hanem az új szokásoknak köszönhetően könnyedebben megbirkózom a napi kihívásokkal.  Párom (Imre) pedig november végén hitünk szerint újjászületik, de addig is nagy örömmel és nyitott szívvel fogadjuk Tamás leveleit, amik a saját fejlődésünk segítségére szolgálnak.

Azoknak, akik szeretnének tenni önmagukért, irány az Őrség: Őrségben Önmagadért! 😃

Kezdhetjük?

Akkor kattints ide

Schmidt Kitti

Közmunkás

Tamás előadása azért jó, mert nagyon sokat segít, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Nekem is sokat segített, hogy mindig, ahányszor elesünk, annyiszor föl kell, hogy álljunk. Segített abban is, hogy a kisgyerekeket hogy lehet jól nevelni, hogy kütyük nélkül is lehet gyerekekkel foglalkozni, mert mióta Tamást ismerem, azóta sikerült a gyerekeknek a telefont, YouTube-ot stb. letenni és ezek helyett minőségi időt tölteni a családdal és a gyerekekkel is.

Mindenkinek ajánlom, kisgyerekeseknek, felnőtteknek és kamaszoknak is. Meg a katonai tábort is, mert a 7 éves fiam nagyon sokat változott ott. És jövőre is szívesen elmegy. Nagyon sokat köszönhetek Tamásnak, azóta lelkileg teljesen kicserélődtem és tudok mosolyogni!

Szigethi Csenge, Fogászati asszisztens és Somogyvári Péter, Ingatlan-vagyonértékelő

Tamást tavaly volt szerencsénk megismerni egy előadás keretein belül és azonnal éreztük, hogy jó helyen vagyunk. Az általános gyakorlati tanácsok mellett konkrét kérdéseinkre is hasznos választ kaptunk, amit sikeresen alkalmaztunk otthon a kislányunknál. Azóta Tamás hírleveleit is kapjuk, amikben mindig érdekes tartalmakat olvashatunk. Mi a jövőben is biztos aktív résztvevői leszünk akár a felnőtteknek szóló előadásoknak, akár a nyári tábornak, mert pontosan ez az értékrend az, amit a gyerekeinknek szeretnénk átadni.

Szívből ajánljuk Tamás előadásait, programjait azoknak, akik elakadtak egy kicsit a gyereknevelés útvesztőjében, gyermekvállalás előtt állóknak és bárkinek, aki egy kicsit szeretné jobban megérteni a gyerekek érzékeny világát vagy akár a sajátját.

Kezdhetjük?

Akkor kattints ide